Távolodik lényed mélyreható érintése,
Pillád mosolygása, látens már számomra.
Várom érintésed bizsergő mozzanatát,
Érzéki ajkad formálását rajtam.
Borzongó hódolatom lábaid előtt,
Roskatag izmaim rángnak térdelésén.
Oldozz fel szenvedéseimből. Örökre…
…tiéd akarok maradni.
Akard mindazt, amit érzel, s adhatsz,
Kapni akarom, venni nem tehetem.
Telhetetlen mozdulat utánad fordulásom…
…ha nem nézel. Nézz, hogy maradhassak.
Mi fakad belőled nekem…
Akarom, maradjon az enyém örökre.
Kihunyó tekintetemmel,
Téged látni utoljára.
Magasztalt idő: rádnézve először…
Elmúlva utoljára. Szeretve.
Közelítő végtelen
2013.05.08. 18:54 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Fény
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr764996573
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.