nadír

Utolsó csókom érzés volt vesztéshez,Ambróziával mérgeztél, sebem ellenére.Gyógyításod halálos elegye lett végemhez,Elgyengült tagjaim felett, tehetetlen voltál.

Szeretésem roskatag vára, összeomlott,Romokon állván szemlélsz kutatón.Pusztult kövek halmazán, szédülök,Fogás tűnt örök létnek halmazán.Sötét rombolta kövek sugarán,Bíboros sziluett vetül rám.Mint akaró bódulás követel,Építést belőlem magam által.

…torkom fojtó szorítását sírásán,Görcs húzta való szorongás, tegnap……bezárt volt, Feledve régi, lesz patina.Egy napi hazug tétovám, romlott……létezésed feledhetetlen, jelenem múltja……jövőként tudhatatlan, sugárzásod……Vampi katlanod, láthatatlan…

Magányba várom sötét árnyékod,Peregnek perceid, tudásodon kívül.Ép szó szól rólad szelíden,Nem tudni mi s ki érinti neved.Múlásba taszítom sugárzó fényed,Légy ott világító orgia. Ahol Te,Téged vár, lesz fájó zúzott múlt.Jeged, szerető halált oszt –ott.Lassú zenét…

Soha nem voltál oly szép,Mint búcsúm napján.Tudat. Hódolat A helynek.Hol vált becstelen szó.Látnám még így pillád,De félek, soha nem,Soha nem lesz enyém.