nadír

A való igaz szeretés,Ködös foszlánya húz.Sújtása általa fáj,Megtalálva, élve, veszítve.Mindaz, mit kaptam,Álom volt az életben.Most élek, álmok nélkül,Remény, valósulás után.Kitárt valóm, zárt lett,Teljesség most, nem. Tagadás.Idő most ellenség, lesz barátom,Szorítom…

Elmúlt általad adható kitörésem,Zúztad halálra létező álmom.Hantból akaró kelésem erősödik,Elérni magam, árnyékom lássam ismét.

Régvolt valónk után vágyik,Ízem legbelül remegő volta.Kapocs mit téptél, kezedben,Nem érzem fonása erejét,Fogása tétova, ragyogásod, múló.Agóniám állandó lehelete rajtam,Élve, lehet, fordulok Felé (d).

Halott pillantás bódulata,Távozik szemem tükréből.Bele a nagy sivár,Lét örök sötétébe.Nyögő könnyek hullnak,Távoli szikrázó voltba.Másként találni, újra,Ragyogást mindenre.

Homályból kitörni akarás,Legyen úrrá mindig rajtam.Féltő tekinteted, érjen el,Ne vesszen soha.Ne vesszen soha,Vonzásom feléd, akard.Erőnek erejét, tedd,Kényszer, az nem akarok.