Régvolt valónk után vágyik,
Ízem legbelül remegő volta.
Kapocs mit téptél, kezedben,
Nem érzem fonása erejét,
Fogása tétova, ragyogásod, múló.
Agóniám állandó lehelete rajtam,
Élve, lehet, fordulok Felé (d).
Szürkületben
2013.04.19. 19:33 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Szürkületben
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr635010817
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
