nadír

Maradj nekem tiszta,Légy mindig hű.Tehetem, megkapod,Megadod…Mikor hűlünk, legyünk,Azok, mi most valaha.Múló pillanatok,Elfogynak idején.Idézni akarást,Tegyük el mindig.Tenni örömöt,Időnek végére.

Dacolsz velem, hárítasz.Hangod hallanám,Ha hívsz magadhoz.Az keserű pillanatok,Mérgező tolásod, fáj.Ölellek, lökésed ellenére,Még szorosabban át.Törjön minden kívülünk,Érdektelen világ.Csak ölelhesselek, időkön át.

Várom éltető szorításod,Köd oszlatását sürgetném.Ím, haragod szomorít,Nem adtam ekkora taszítást.A tiéd pedig nyelem,Nem is tudom, mi lehet.Talán nem is akarod.

 Sebem nem vérzik,Fájdalma kéjes.Nyoma van rajtam,Érzése, hirdeti léted.Vérezzek hát most,Mártsd belém Magad.Ekképpen mártom én,Tekintetem feléd.

Fehér képzelet suhan,Fekete lét pallosán.Színező tekinteted, halovány,Látensből légy színorgia,Szemem fénye tükör legyen Neked.