Dacolsz velem, hárítasz.
Hangod hallanám,
Ha hívsz magadhoz.
Az keserű pillanatok,
Mérgező tolásod, fáj.
Ölellek, lökésed ellenére,
Még szorosabban át.
Törjön minden kívülünk,
Érdektelen világ.
Csak ölelhesselek, időkön át.
Hárítómhoz
2013.04.27. 19:20 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Fordulat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr685010782
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
