nadír

Várok Rád, nem hallom, látom,
Lényed sugárzó mivoltát.
Pillád nem remeg felém szelíden,
Kéjes sóhajod nem érzem magamon,
Tudom, hogy messze vagy.
Érzékelésem suhan feléd. Fogadd, öleld.

Pillanatok melyekért élek.
Pillantások melyekért Érted élek.
Mozdulat, mi nem örökíthető.
Érintésed, érezhető létezésem,
Árnyad utáni vágy,
Rajtam képződik untalan.
Örökíteni mit adsz nekem.
Nekem adod lényed,
Adsz, ha akarsz, ha adhatsz.

Távolodik lényed mélyreható érintése,
Pillád mosolygása, látens már számomra.
Várom érintésed bizsergő mozzanatát,
Érzéki ajkad formálását rajtam.
Borzongó hódolatom lábaid előtt,
Roskatag izmaim rángnak térdelésén.

Oldozz fel szenvedéseimből. Örökre…    
…tiéd akarok maradni.
Akard mindazt, amit érzel, s adhatsz,
Kapni akarom, venni nem tehetem.
Telhetetlen mozdulat utánad fordulásom…
…ha nem nézel. Nézz, hogy maradhassak.

Mi fakad belőled nekem…
Akarom, maradjon az enyém örökre.
Kihunyó tekintetemmel,
Téged látni utoljára.
Magasztalt idő: rádnézve először…
Elmúlva utoljára. Szeretve.

Az pillanat mi érinti szeretésem voltát,
Ragaszkodó akarat köti Tiédhez.
Minduntalan kérlelve mélyíteni azt,
S nem érni végére soha.

A vágy, ami üldöz utánad untalan,
Hárítod érintésem szikráját mosolygón.
Többet kaptam, érdemeltem talán.
Akarva akarok kapni Tőled.

A vágyakat kiélni, megélni,
Csak Veled remélem.
Puhaságod szeretetét halmozd rám,
Fuldokolni óhajtok Tebenned.