Könyörög a szerető lét,
Maradhasson életbe.
Haláltól fél, bújni,
Nincs most hova.
Tudat emészti magát,
Táplálod erős falát,
Gerincem alapját,
Elhordta gyengeség.
Szilárdként kedvesem,
Rombol könnyeivel,
Cseppek folyása,
Tengerkén ér el.
Fúlok falak tetején,
Lengetem kezem,
Nyújtásod tétova,
Merülésem habokba.
Belső hang
2013.04.03. 17:25 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Várakozás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr745284837
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
