nadír

Az elmúlt pillanatok lebegnek látásom előtt,
Igéző halovány létezés, távoli léted hiánya,
Szorító melegséged elmúlt varázsa.
Várni Veled a jelen megálló örökkévalóságát,
Látni pillád remegését, érezni tested összerándulását,
Nézésed erejét érezni magamon.
Minden, ami Te, s jeltelen kívüled a más.
Tékozolt idő egyedüli merengésem utánad.

A vágy mit adsz nekem: létező álom,
Adni mit kapnék. Adnám, hogy add.
Más ki áll ott árnyékodon…
Fújnám sötétségbe nyomban,
Rosszá tesz, ha érint Téged…
Engem érint.
Dobogásod nyugtató szédület,
Szédülésem fogd szorosan.