Kipattanó sorok, kusza ríme,
Hatoló értelem találhat el.
Képzésként használva érzésem,
Hozzád érve e sorokon, tudhatatlan.
Visszhang hazudhat e?
Hallván, hallatva. Te, s Magam.
Mit adok írásként, akarod?
Velem járó ritka rémület. Most.
Rémiszti nem akarásod felém.
Tudhatatlan, most nem tudom,
Kétség hatol tudatomon át,
Nyugvásra hajtanám arcom…
Sorstalan sorok
2013.05.02. 19:12 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Fordulat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr145010762
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
