nadír

Magányba várom sötét árnyékod,
Peregnek perceid, tudásodon kívül.
Ép szó szól rólad szelíden,
Nem tudni mi s ki érinti neved.

Múlásba taszítom sugárzó fényed,
Légy ott világító orgia. Ahol Te,
Téged vár, lesz fájó zúzott múlt.
Jeged, szerető halált oszt –ott.

Lassú zenét hallok, szeretésről szól.
Sors gyötör keményen. Nem akarom.
Törölni, nem tehetem. Hazug volna.
Venni senki tudása, kevés.

Pereg a homok Kapcsolat kövéről,
Elfogyasztja azt. Szél fúj.
Átalakulás lett dicstelen sodró halála,
Utolsó sorként vezetem árnyúlásom.

Feléd, szeretve. Elgyengülve örökre.
Kérlek, fájdalmat ne fokozd magaddal,
Velem általad, feléd mással.
Boldogot találni, jövő örök akarása.