Szeretésem roskatag vára, összeomlott,
Romokon állván szemlélsz kutatón.
Pusztult kövek halmazán, szédülök,
Fogás tűnt örök létnek halmazán.
Sötét rombolta kövek sugarán,
Bíboros sziluett vetül rám.
Mint akaró bódulás követel,
Építést belőlem magam által.
Egymagam
2013.03.31. 17:30 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Egyedül
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr785284846
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
