Szomjaztál rám, s én itattalak,
Minden csöppöm, óceánom csobogása,
Tiéd volt. Megtelt mindened,
Csepegésem, tódulásom mindenével.
Belefulladtál szeretésem párájába.
Mentenélek fojtó csobogástól,
Nem tehetem. Nem Én az,
Hullámzó Azúr sokasága.
Szórom, mire vágysz talán,
Azt nem adhatom, s csobogok.
A homok tükrén
2013.04.10. 19:50 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Remény
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr65010859
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
