Vénuszdombod ívén szárnyal kemény képzeletem,
Buja vágy mit érzek, illatod után.
Ölelésed forró fokozása minden meztelen pillanatunk.
Feledni mindent, kívülünk legyen halott a világ.
Létezés vagy nekem, a puszta lét. Minden.
S kívüled a semmi.
Minden, semmi
2013.05.13. 18:46 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Fény
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr814996552
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
