nadír

Furakodó többemet nem adhatom tovább,
Végítélet szélén állok. Szédülök…
Kapaszkodásom értelmét, add hát. Magad.
Bársonyos simogatásod kevés most lépésemhez,
Húzz, húzd közelebb szilárd Éned, alám.
Vetülő árnyékom, ím nem látom körül.

Az sivár por elegye, (kemény)
Jelentése, örök… (Szerelem)
Adván lett, s mindig, (érezhető)
Kapva, torzó néma. (sírás

Maradj nekem tiszta,
Légy mindig hű.
Tehetem, megkapod,
Megadod…
Mikor hűlünk, legyünk,
Azok, mi most valaha.

Múló pillanatok,
Elfogynak idején.
Idézni akarást,
Tegyük el mindig.
Tenni örömöt,
Időnek végére.

Dacolsz velem, hárítasz.
Hangod hallanám,
Ha hívsz magadhoz.
Az keserű pillanatok,
Mérgező tolásod, fáj.

Ölellek, lökésed ellenére,
Még szorosabban át.
Törjön minden kívülünk,
Érdektelen világ.
Csak ölelhesselek, időkön át.

Várom éltető szorításod,
Köd oszlatását sürgetném.
Ím, haragod szomorít,
Nem adtam ekkora taszítást.
A tiéd pedig nyelem,
Nem is tudom, mi lehet.
Talán nem is akarod.