nadír

Hatol át tudat peremén,
Szélén lógatod magad.
Fogásom, húzáshoz,
Belőled fakad.

Tudván akarok,
Tudom, mi kell.
Voltod visszahatása,
Mindenek felett.

Kevés, éned ereje,
Segítést, hatolok.
Fogadni akarnod,
Kell, kellhetek.

Bódult sugarak hatása,
Vágy-lét szorító rémülete,
Nem akaró jég. Rideg,
Valósága. Nem ad olvadó,
Kicsiny biztos cseppet.

Lángolás, nem akarható,
Árnyékom vétele. Virágodhoz,
Hajtás nem tudok. Így,
Fagyás. Fekete sötét.

Bizonyosság, hűs lehelet,
Súlytó húzásod. Tudat,
Kívüli, más irányítás.

Gondolt keménységed,
Elemészti. Izzó.

Forrósága. Eléget.

Baudelaire (A nap vége)

Kő-kapocs folyását,
Nem akarom, látómmal érezni.
Hallani, sercegő múlt. Szilárd,
Maradást. Vágyom. Ízem,
Mindenével. E, kori fonást.

Nyújtás, Kába rémülő,
Sokam, Lehet. Lesz,
Múlt. Árnyéka vetülő,
Léteden, örök rés.

Toldás, ama porzás.
Figyelése. Untalan.
Fogyó, spektrum.

Lángoló örök. Homály.

A jövő törékeny álma,
Kezedben vérzik. Vár.
Rád. Szorítása éhes,
Lehelete tétova. Vár.

Van maradása. Ölelő,
Tekinteted. Hol. Vár.
Idő múlása, csepegőn.
Kinek figyelése. Vár.

Szomjaztál rám, s én itattalak,
Minden csöppöm, óceánom csobogása,
Tiéd volt. Megtelt mindened,
Csepegésem, tódulásom mindenével.
Belefulladtál szeretésem párájába.

Mentenélek fojtó csobogástól,
Nem tehetem. Nem Én az,
Hullámzó Azúr sokasága.
Szórom, mire vágysz talán,
Azt nem adhatom, s csobogok.