nadír

Rideg virágzat, zordon tüzén,
Ég szeretésem forró akarása.
Fuldokló kristályok között,
Szemed árnyéka lebeg.

Szemed varázsa parázslik,
Rejt a hamu, takar. Akar.
Utolsó Csók. Édes halál,
Közös lét, igaz. Rég.

Jelen szakadó múltja,
Újra. Az bent igaz hazugsága.
Titok. Nem akarom, tiéd,
Rejtse füst, homályod.

Soha, de soha ne pattogd,
Melegségre vágyómra.
Elfordulás égető tüzedtől.
Jeges gondolásom.

Őrizd, mit vittél, palástold szeretőn,
E bánat, könnyem ágya. Hol,
Velem fekszik szikrázón, mindörökké,
Kőbe zárva világ elől, vigyázd,
Ne vehesse el senki, kicsiny létét,
Törhet, hantom boltozata. Nélküled.
Virág, az jég, illata jó. Fekvésből,
Látható, érzése oly távoli, érintő.

Törődj, törődj itt vele. Tedd,
Járj A hanthoz hívó szóért,
Tagadás ne lészen legalább itt,
Emlék. Valón legyen az, az akar,
Gyalázó feledés, kövem zúzása,
Idő foga emészthet. A parázs,
Hunyása távoli hűlésed,
Akarván nem szítható, jég.

Tündérkert illata ragyogjon körül,
Kísérje fény árnyékod érintését,
Pillád tündököljön a fakó égnek,
Tagadva minden létezést, időt.

Erős elmúló erőd, mutatod felém.
Gyengeséged rejtése, hazug alázat.
Tudhatatlan számomra, Ki benned él.
Nem engedő lényed, ráng kérdésén.
Választ nem remélsz, talán félsz.
Várom kérdőn szorítást, taszítást.

Bújni takarásomba tagadás neked.
S hódolat gőgnek, éltet, buktat.
Tett, mi él hantján, gyászolja.
Választásod tárgya, ím Te vagy.
Ne lökd ki szeretésedből.
Fordulhatsz ellene, s legyőz.