Őrizd, mit vittél, palástold szeretőn,
E bánat, könnyem ágya. Hol,
Velem fekszik szikrázón, mindörökké,
Kőbe zárva világ elől, vigyázd,
Ne vehesse el senki, kicsiny létét,
Törhet, hantom boltozata. Nélküled.
Virág, az jég, illata jó. Fekvésből,
Látható, érzése oly távoli, érintő.
Törődj, törődj itt vele. Tedd,
Járj A hanthoz hívó szóért,
Tagadás ne lészen legalább itt,
Emlék. Valón legyen az, az akar,
Gyalázó feledés, kövem zúzása,
Idő foga emészthet. A parázs,
Hunyása távoli hűlésed,
Akarván nem szítható, jég.
Legyen mindig veled
2013.04.07. 17:17 | Póló16 | Szólj hozzá!
Címkék: Elfordulás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nadir.blog.hu/api/trackback/id/tr455284823
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
